Na, megmásztuk Jencivel és Lindával kora reggel a Mount Lofty-t. 670 méter magasság, 5 km távon. Addig Mama elkészítette a cápahúst.
A bratyóm felpakoltatott rám több felesleges cuccot: 2 liter túlélő löttyöt, pulóvert, hiába mondtam, nem fázom és nem iszom hűtetlen folyadékot még télen sem. De elindultunk, legalább lesz 2 plusz kilóm.
Hamisítatlan ausztrál őserdő fogadott. Egy rövid videórészlet az útról a
YouTube-on. katt ide!
A bratyóm felpakoltatott rám több felesleges cuccot: 2 liter túlélő löttyöt, pulóvert, hiába mondtam, nem fázom és nem iszom hűtetlen folyadékot még télen sem. De elindultunk, legalább lesz 2 plusz kilóm.
Hamisítatlan ausztrál őserdő fogadott. Egy rövid videórészlet az útról a
YouTube-on. katt ide!
Kemény, fárasztó, másfél órás kapaszkodás után elértük a Lofty tetejét. Linda 7 percet vert rám - utólag derült ki, hogy 2 hónappal ezelőtt műtötték a jobb lábfejét - Jenci meg mindig bevárt, nehogy elkolbászoljak, mert vannak extrémebb útszakaszok is, de azok éppen le voltak zárva.
Pazar volt a kilátás, a City, a tengerpart és Taperoo is tisztán kivehető volt.
Utána egy kávé, víz és pucolás visszafelé, ami szintén nem kis erőpróba a combizmoknak.Odaadtam a Bratyómnak, cipelje Ő a löttyét.
Fél kilóméter után még magas a számláló...
Végre leérkeztünk! Feltöltöttük az otthoni vadakváriumhoz a pótvizet,
és betértünk egy forró csokira, energiapótlás céljából. Én egy hideg barna sörnek jobban örültem volna... :-( De nem baj, hamarosan hazaérünk és színpadra lép a cápahús meg a behűtött jólmegérdemelt... ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése