...az elmaradhatatlan, könnyen emészthető virsli a megfáradt gyomornak.
Reggel a napernyő tartójának kellett valamit kitalálni, ami mozgatható de stabil is egyben. A választás egy keresztcsavarokkal megerősített, betonnal beöntött virágtartóedényre esett. Tökéletes lett!
Délután elmentünk vadászni az otthoni, természetes vízű akváriumba újabb lakókra és eledelre. Mama is velünk jött, de csak az első helyszínen szállt ki a kocsiból, később már mindvégig bent maradt, mint utólag kiderült, okkal... :-)
A hálóba több egészen pici lény akadt, guppi, négy csíkos, pici ragadozó halacska, néhány rákocska és csíborféle.
Messziről fenyőfélének nézett ki, de közelről látni, hogy egy szúrós növény, melynek levelei kaktuszhoz hasonlítanak.
De a hangyák is azonnal ellepték az ember lábát...
Ez a gyönyörű, vizes park az újratisztított háztartási vízből él, amit mosásra, főzésre, mosakodásra használnak. Tele van élettel, halak, vadkacsák, mocsári madarak lakják.
Közel a tengerhez hazafelé megálltunk egy ilyen mocsaras részen is, itt már szemmel látható a magas sótartalom. Ebben a vízben már apró garnéla rákokat is fogtunk, amelyek együtt élnek pl. az édesvízi guppival.
Azután megnéztük a Bratyó munkahelyét.
És amikor már fáradtan hazaér az ember millió csípésekkel, kitalálják, hogy menjünk le a tengerre, megnézni a naplementét. Ok, tíz perc séta, mezitlábra az edzőcipő, gyerünk! Intenzív gyaloglás lett belőle, pontosan 5 km. :-) A cipők leszedték a bokámról a bőrt, így a holnap reggelre tervezett Mount Lofty túra nekem elmarad... De megnéztük a lebukó Napot az elmaradhatatlan kígyóveszélyt jelző táblával...
...és lefényképeztünk egy karfiolnak látszó fát, Jenci szerint egy fás karfiolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése