Ma van ausztrália nemzeti ünnepe, az Australia Day. Köszöntsük hát mi is ezt a csodálatos országot lobogójukkal! Ezen a napon az ausztrál társadalom a kultúrális sokszínűséget és a toleranciát ünnepli. Egyedül a bevándorlást nem nagyon tolerálják...
A reggel frissítő locsolással kezdődött.
Az ünnep örömére elmentünk a Chambers Gully katt ide! ösvényeire. Pontosan 12,6 km volt az út hossza, helyenként kimerítő szakaszokon, de nem annyira nehéz, mint a Mount Lofty, viszont hosszabb. 29 °C volt, kellemes idő. A túrázók nem zavarják a völgyet, inkább a nagyobb kihívást jelentő Lofty-ra mennek fel. Ennek az itt élő vadállatok örülnek a legjobban, hiszen kevésbé zavarják őket az emberek. Ezért is ért bennünket az egyébként itt nagyon ritka meglepetés, hogy egy koalamackó a kölykével előttünk sétált el. Igazán nagyszerű élmény volt!
A start pillanatai!
Izgalmas atmoszférája volt a környéknek, minden élt, a fauna élénk hangokkal jelezte, ki is itt az úr valójában.
És egyszer csak elénktoppant ez a kedves páros! Linda szerint rendkívüli látványban volt részünk, mert elmenekülnek az emberek elől, de ez az anya koala büszként mutatta be nekünk a kicsinyét! :-) A videón látni, ahogyan egy szempillantás alatt a fán volt, mert megérezte a közelben lévő, pórázon vezetett kutyát! Nagyra értékeltük a találkozást, úgy döntöttünk, ma már nem horgászunk, inkább vadászunk, kamerával!
Ez a blackboy, jellegzetes ausztrál növény, kedvelt kerti dísz. Megél még a 'jég hátán' is, képes a sziklák repedéseiből is kinőni. Megtalálható a bozótsivatagokon át vezető utak szélén és a nedves vízmosások környékén egyaránt.
Rengeteg szikla mindenfelé, ideális napozóhely a kígyók számára. Gary arra a kérdésre, van-e errefelé veszélyes kígyó, azt felelte: itt vannak a legnagyobb barnakígyó példányok, mivel ez egy Nemzeti Park, ahol tilos vadászni rájuk... :-)
Ameddig a szem ellát, mindenütt szederbokor! A vándorok nagy örömére terített asztalként várta a szomjazókat.
Bódító volt az illat, percenként változott attól föggően, milyen virágok nyíltak az adott helyen.
De nem csak mackókat látni az őserdőben, hanem - ha jól figyelünk - medvét is... ;-)
Végül az utolsó kilóméteren... Majd' 3 órás volt az út, kellemesen elfáradtunk, de egyedülálló élménnyel lettünk gazdagabbak! Na meg estére már alig tudtam járni... :-O
Alkonyatra értünk vissza a partra, ahol még javában tartott a dzsembori! :-)
Holnap már tényleg horgászni fogunk az öbölben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése