A búcsúzás pillanatai! Mondtam Mamának, ne most sírjon, hanem akkor, ha nem jövök vissza.
Adelaide Airport
Még egy utolsó fotó egy reményekkel teli jövő előtt...
A fedélzeten.
Gond nélkül indultam Szingapúrba, de amikor odaértünk, az Istennek nem akart a gép leszállni! A Discovery Légikatasztrófák sorozatán felnőtt tapasztalt utazóként mindjárt ara gondoltam, lehet, hogy a futóműve nem nyílik ki és a kevésbé halálos földetéréshez ki kell égetni a maradék üzemanyagot! Majd 1 óra körözés után (ami a monitor szerint mintegy 1.500 m magasságban volt, pazar kilátással, ráadásul a kör közepe felé eső ablaknál ültem, így nem az eget, hanem a földet-tengert láttam) egy hatalmas durranás, de inkább csattanás után - amibe a padlólemez is beleremegett - hallottam a hidraulika hangját! Érdekes, még életemben nem landoltam ilyen puhán, nyilván a megkönnyebbült gép (és pilóta) :-) miatt. Ennek azért a neten utánanézek. QF 081-es járat... Mellettem nem ült senki, mert Mama jegyét röviddel az indulás előtt helyeztük át új időpontra, így nem sok idő volt az értékesítésére. Most várok a Frankfurti gépre.
BREAKING! Azért előfordulnak problémák: a friss hírhez katt ide!
A Changi gyönyörű terminál, igazi tavolkeleti zsibongás! Az a négy óra hamar elment, vettem egy inget, mert pulcsiban indultam el és borzalmas meleg volt. A legrosszabb zoknim volt rajtam, ezért azt is vetttem de előtte a régit még a labmasszírozó gépben ronggyátépettem... :-)
Sokan álltak sorban valamiért, két szingapúri dollárért vitték, mint a cukrot. Kiderült, sült, fűszeres malacbőr volt, finom, jó ragacsos, kb. akkora, mint a tenyerem. Muszlimoktól nem kis teljesítmény... ;-) De azért odairták: pork, nehogy valaki mellényúljon és a végén még elkárhozik.
5 és fél óra volt az utazás és majdnem annyi idő van a következő gép indulásáig, addig relax.
Frankfurtból majd írok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése