A galambleves, amit régen a súlyos betegeknek adtak. Nekem mindössze egy nem mindennapi gasztronómiai kirándulást jelent. Köszönet érte Csokinak!
Nagymamám a levesbe tett csipetnyi majorannát zsírpásztornak hívta, mert nem engedte a tányér szélére tapadni a zsírt. Került bele még néhány szelet szárított fekete erdei gomba is, aminek az illatától tele lett a ház. A leves itt még forrásban.
Ezt a hihetetlen színezetű és mintázatú füstölt oldalszalonnát Berzencében vettük egy parasztportán, fokhagymás pácban érlelték a néni elmondása szerint. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere: kolbász - azt is vettünk - szalámi, sokféle házi savanyúság. Minden füstölt étel kilója 2.000.- Ft volt. Azt mondta a hölgy, ha kell, levág gyorsan egy kakast vagy egy kacsát és megpucolva elvihetjük. :-) A horvát határtól alig pár kilométerre voltunk, leginkább onnan jönnek az emberek vásárolni, elmondása szerint. Éhgyomorra senki ne mászkáljon arrafelé! :-DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése