Annak ellenére, hogy még mára is esőt jeleztek - még itt sem minden tökéletes - nagyszerű időre ébredtünk, el is indultunk a Mount Lofty-ra hegyet mászni, útközben beugrottunk Lyndáért is. A hegy aljában áll ez az eladó ház, amit holnap fogunk megnézni Lyndával. Remélem engednek képeket készíteni, (FBI) kívülről gyönyörű!
Úton a hegycsúcs felé.
Végre lencsevégre kaphattam a híres black parrot-t.
Jó félúton aztán jött az ötlet, hogy menjünk fel az Eagle on the Hill nevű hegyre, arra még nem volt közülünk senki sem, ritkábban járják. Később kiderült miért. :-) Ezt az ösvényt nem nagyon tartják karban, sok a keresztben kidőlt fa, az út hordalékos kövekből és kisebb-nagyobb sziklákból áll. A hegycsúcshoz közel, félretámasztava megtaláltuk azt a táblát, amin jelezték, hogy az ösvény ZÁRVA van. :-)
Legalább találtunk egy termeszvárat, nem mentünk hiába.
Visszafelé már könnyebb az út, nem volt más dolgunk, mint a tájban gyönyörködni.
És ez már lent, a Waterfall Gully.
Hazafelé azon tűnődtünk, Mama mit csinálhatott otthon egyedül, elég sokáig távol voltunk, az új útvonal nem volt betervezve.
Azután otthon várt a meglepetés! Anyuci 24 darab palacsintát készített a fáradt vándoroknak! Túrós mazsolás citromos, kakaós mézes és valamilyen, benszülöttek által készített sárga, szilvaízű lekváros. Most először 'self raising', azaz élesztővel kevert liszttel csinálta, amitől habos lett, mégis vékony. Yummy, yummy!
Nagy örömére e-mailt kapott Katikától otthonról, most már rábíztam a válasz megírását... ;-)
Persze mit kért cserébe? Mekis fagyit! Na de valószínűleg ez volt az utolsó, ugyanis hazafelé nagyon kellett sietnie a sofőrnek... :-D
Napnyugta előtt még elültettük a karácsonyi ananászok zöldjeit a házunk előtt. Aki pálmafát ültet, annak minden évben háromszor meg kell locsolnia, tartja a mondás. Remélem, ennek még sok éven át eleget tudunk tenni...
Holnap is ragyogó napsütés lesz, irány a tenger!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése