Tegnap hajnalban Bratyó és Evelin elindultak Boonah-ba a Bálnával, megnézni a queensland-i birtokokat. Az út hossza mintegy 2.000 km, 5 éve már megtettük. Hihetetlen élmény keresztül utazni Ausztrálián! Kicsit sem irígykedem. :-D Hay, Dubbo, Moree, Goondiwindi, Warwick! Micsoda helyek! Az útvonalhoz katt ide!
Aki egyszer már átélte, sokszor visszatér álmában. Hányszor éltem át újra és újra! Az illat, a táj lenyűgöző szépsége, a változatosság, a bozótsivatag egyedisége, a csodálatos vidéki emberek, mind-mind felejthetetlen élmény!
A képek nagyjából az út felénél készültek
Ha az utazóktól kapok képeket, azonnal felteszem ide
Mama eseménymentesen érkezett meg a reptérre, ami annak is köszönhető, hogy Adelaide-ban a felszálláskor mindjárt egy magyar hölgyismerősre lelt, aki végéigkísérte mindhárom repülőgépen. Micsoda mázli! Főleg nekünk, akik végigizgultuk az utat! :-)
Az új SkyCourt
,
Immár a szerettei között, hazai földön
Senki sem maradt ki az ajándékok sorából
Úgy tűnik, lesz mivel elbíbelődni... :-) A többi cucc hajón érkezik majd, kb. három hét múlva.
Isten hozott Mama!
Egy rövid uzsonna és hagytuk is Anyucit pihenni, Neki most éppen hajnal van az ausztrál idő szerint. A hűtőben a téliszalámi, éjjelente mehet enni, mint Adelaide-ban... :-D Holnap majd ízekre szedjük! Jó éjszakát!
Tegnap reggel már nem úszhattam meg a hozzáértő gondoskodást. Nem tudom, összefügg e a németországi eseményekkel, de u.azok a tünetek jelentkeztek. katt ide!, ideés ide Mivel házi módszerekkel - kamillás tea, háztartási keksz, széntabletta - nem sikerült végetvetni dicstelen állapotomnak, három gyötrelmes nappal és éjszaka után irány az SBO! Ott azonnal infúzióra kötöttek. Le is csesztek, miért vártam eddig, a kiszáradás széléig...
Előbb egyre,
majd mégegyre,
aztán mégegyre.
Annak ellenére, hogy a tasakon feltüntetett tartalom-összetevők szerint némi sósavat is nyomtak belém, nem a felmosóvödörben, hanem saját lábamon távoztam az intézményből... :-)
Amely felettébb jó hatást gyakorolt rám. Először a ragyogó tisztaság és a tipikus kórházszagok - amit régen az iszonyúan büdös fertőtlenítők okoztak - hiánya. A légkondi, a ropogós, frissen keményített lepedő semleges illata, a kényelmes, különleges matrac. Meg persze közel a Duna, a zöldövezet.
És ha már zöldövezet: hogy ne érezzem magam annyira magányosnak, a szomszédos ágynál társam is akadt. (Igazi ausztráliai feeling.) :-) Meglepő, hogy milyen jól tápláltnak tűnt ebben a steril környezetben, valószínű, hogy úgy hozták be.
5 óra elteltével mehettem el innen, miután elkészült a laborlelet. Köszönet érte a rendkívül közvetlen Dr. Jobbágy Lajos főorvos Úrnak és a nagyon kedves nővéreknek! (Remélem, mindannyiukat már csak valami tengerparton látom viszont.) :-) Ha valakinek hasonló gondjai akadnának, ne sokat vacakoljon, húzzon orvoshoz, főleg most, hogy járvány közeleg! Erőt, egészséget! ;-)
P.S.: A fenti sorok azon hős toalettpapír-tekercseknek állítanak emléket, akik anyagi létüket áldozták fel a több napos, hosszú küzdelemben. Nem voltak kevesen... R.I.P.
Hajnali fél 6-kor fölpakoltuk a göngyöleget, pontosabban Gabi és Dávid fiam. :-)
Indulás a telephelyről
Hát persze, hogy megálltunk Solton a legendás filézett-rántott forróóó csirkecombos, koviubis szendvicsre!
Jó hangulatból nem volt hiány! ;-)
Megérkeztünk! katt ide! Csak tudnám, miért néznek egyirányba a tekintetek?
A környezet pazar volt, ápolt, tiszta terület fogadott minket mindenhol
Ez a résztvevők kb. negyede
A gyerekek részére is volt biztonságos viztükör
A versenypálya
A Büféskocsi. "Szólj Anyádnak, adjon pénzt!" :-)
Káááároly a Bajnok csapat tagja!
Norbi, a jövő reménysége, a másik bajnok!
Krisztián úgyszintén! Gratula mindhármuknak! ;-)
Ezzel sem volt probléma. ;-)
Hattyúk és récék
Laci, a Hókifli
A szerencsésebbek közel voltak és árnyékban, de voltak akik 2 km-re kerültek, a tűző napra. Ott mindenki úgy védte magát, ahogyan tudta, a képeken jól látszik.
Bari tíznél több halat fogott
A mozgó Büfé végig megtartotta népszerűségét
Vilma mesterrel
Itt készült az ebéd: marha és racka juh - katt ide! - pörkölt
Éppen egy esküvői jelenetet forgattak
A horgász, aki egyébként nagy vadász! ;-)
Pont délben megszólalt a kürt: vége a versenynek, elkezdtünk csomagolni. Hamarosan eredményhirdetés!
És ki nyerte meg a cégek közötti versenyt? Hát mi, a DVCSH! Itthon maradt a vándorserleg! Köszönet érte a 3-as csapatnak: Károlynak, Norbinak és Krisztiánnak! Ta-da-da-daaam! Irány az ebéd!
Az isteni juhpörkölt újkrumplival - amit igazán főzhettek volna sós vízben is - és felejthető kovászos uborkával. De a fehér kenyér és a kapros-túrós mindenért kárpótolt. :-)
Köszönjük a vendéglátóknak, a szervezőknek és minden kedves résztvevőnek ezt a szép napot! Visszajövünk! ;-)
Aki egyszer már átélte, sokszor visszatér álmában. Hányszor éltem át újra és újra! Az illat, a táj lenyűgöző szépsége, a változatosság, a bozótsivatag egyedisége, a csodálatos vidéki emberek, mind-mind felejthetetlen élmény!
