Infúzióra ítélve három, szörnyen hosszú nap után

Tegnap reggel már nem úszhattam meg a hozzáértő gondoskodást. Nem tudom, összefügg e a németországi eseményekkel, de u.azok a tünetek jelentkeztek. katt ide!, ide és ide Mivel házi módszerekkel - kamillás tea, háztartási keksz, széntabletta - nem sikerült végetvetni dicstelen állapotomnak, három gyötrelmes nappal és éjszaka után irány az SBO! Ott azonnal infúzióra kötöttek. Le is csesztek, miért vártam eddig, a kiszáradás széléig...

Előbb egyre,

majd mégegyre,

aztán mégegyre.

Annak ellenére, hogy a tasakon feltüntetett tartalom-összetevők szerint némi sósavat is nyomtak belém, nem a felmosóvödörben, hanem saját lábamon távoztam az intézményből... :-)

Amely felettébb jó hatást gyakorolt rám. Először a ragyogó tisztaság és a tipikus kórházszagok - amit régen az iszonyúan büdös fertőtlenítők okoztak - hiánya. A légkondi, a ropogós, frissen keményített lepedő semleges illata, a kényelmes, különleges matrac. Meg persze közel a Duna, a zöldövezet.

És ha már zöldövezet: hogy ne érezzem magam annyira magányosnak, a szomszédos ágynál társam is akadt. (Igazi ausztráliai feeling.) :-) Meglepő, hogy milyen jól tápláltnak tűnt ebben a steril környezetben, valószínű, hogy úgy hozták be.

5 óra elteltével mehettem el innen, miután elkészült a laborlelet. Köszönet érte a rendkívül közvetlen Dr. Jobbágy Lajos főorvos Úrnak és a nagyon kedves nővéreknek! (Remélem, mindannyiukat már csak valami tengerparton látom viszont.) :-) Ha valakinek hasonló gondjai akadnának, ne sokat vacakoljon, húzzon orvoshoz, főleg most, hogy járvány közeleg! Erőt, egészséget! ;-)

P.S.: A fenti sorok azon hős toalettpapír-tekercseknek állítanak emléket, akik anyagi létüket áldozták fel a több napos, hosszú küzdelemben. Nem voltak kevesen... R.I.P.