Tegnap késő este bevertünk Pankámmal egy brutális mekis szenyát.
Na, majd akkor holnap úgyis koplalunk. Az éjszakával és a reggellel nem is volt baj. Csakhogy Mama milánóit készített és azt ugye nem lehet kihagyni.
Amikor mindezzel megvoltunk, javasoltam egy fagyit a tegnapi gyors-étkeztetőben. Hát, kicsit "gazdagabb" lett...
Mama milyen boldog volt, hogy újra itt lehet! :-)
És akkor jött a sokkoló telefon: Zoli! Hol vagy? Mikor jössz? Nem tudtam miről van szó, tele hassal egyébként is lassú vagyok. Kiderült, érvényes meghívásunk volt a társcégünk bulijára, csak éppen nem adták át. Nos, a barátság és a becsület mindennél fontosabb, ezért elmentem így full-on. Itt szembesültem egy hatalmas kondér alján még éppen vegetáló dámszarvas pörkölttel. Nem hagyhattam ott, ez ugye érthető?... :-)
R.I.P.
Tanulság: soha ne tervezz előre, az Élet úgyis felülír mindent. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése