Mivel az idén, február 2-kán jöttem haza Ausztráliából, nem volt kétséges, hogy az ünnepeken én adom az ügyeletet. :/ De se'baj! A gasztronómiai terroristák (Mama, Panka, kollégák) mindig a közelben várják, hogy lecsaphassanak rám, hogy az ételek végre a jól megérdemelt helyükre, Zoli bácsi ízlelőbimbóit izgatva, az agy adott területének kellemes munkát biztosítva a gyomorba kerüljenek. Ettől biztosan nem hosszabbodik meg az ember élete, de hát tegye fel a kezét az, aki 120 évig szeretne élni - kenyéren és vízen...
Hát, ez bizony tiszai harcsafilé rántva. Forrón... :P
Ééééés, amikor éppen végeztem a fentiekkel, Feribá' beállított egy adag tűzforró kacsasülttel! Az az undorító, ropogós háj, az az omlós hús! Hát ki lehet ezt bírni??? :D
Milyen jó, hogy Karácsony Laci barátom -némi rábeszélésre- csinált az íróasztalomhoz egy kihúzható szendvicsdeszkát! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése